Fotóim
A fotózás számomra alapvetően nem egy újabb professzionális kényszer, hanem a tudatos regeneráció és az észrevétlen jelenlét eszköze. Ha épp nem az e-MTB nyergében pörgetem a kilométereket, akkor a géppel a kezemben, gyalogosan rovom az utakat. Tájképek, építészeti formák és nyitott távlatok megörökítése közben észrevétlenül telnek a távolságok – egyfajta vizuális és logisztikai meditáció ez. Ugyanakkor az alkotói és közéleti mivoltomból fakadóan elengedhetetlen, hogy rendezvényeken, kiállításmegnyitókon és koncerteken is a lencse mögé álljak, megörökítve a kulturális tér dinamikáját.
* * *
For me, photography is fundamentally not another professional obligation, but an instrument for conscious regeneration and an unobtrusive, stealth-like presence. When I am not racking up kilometers in the saddle of my e-MTB, I cover the distances on foot, camera in hand. While capturing landscapes, architectural forms, and open vistas, the miles pass unnoticed—it is a form of visual and logistical meditation. At the same time, my creative and public roles make it essential that I also step behind the lens at events, exhibition openings, and concerts, documenting the dynamic energy of the cultural space.
A képalkotás iránti elkötelezettségem nem a modern, többszörös processzoros szenzorokkal kezdődött. Még tízéves sem voltam, amikor megkaptam az első Kodak Instamatic gépemet, amely egészen az egyetemi éveimig elkísért. Pontosan ismerem az egyszer használatos vakuk korlátoltságát és a laborból kikerülő, előhívott filmekre való várakozás feszültségét. Bár a polcon ma is ott pihen egy analóg Zenit a klasszikus Helios objektívvel – és nem zárom ki, hogy kísérletezésképpen egy-két tekercs erejéig visszatérjek a kémiai fotózás nyers világához –, alkotóként ma már egyértelműen a modern, 10-bites, V-Log alapú digitális képalkotás korlátlan dinamikája és hibrid precizitása nyűgöz le.
A korábbi időszakot a Panasonic Lumix FZ2000, valamint a mobilitást és azonnali reagálást biztosító Samsung Galaxy S23 Ultra határozta meg. A vizuális arzenálom gerincét azonban immár a Panasonic Lumix S5 IIX hibrid rendszer adja. Amikor a vázat éppen nem videófelvételre használom, a rögzítést egy Lumix 20-60mm-es, illetve egy 50mm f/1.8-as optikára bízom – a fényszabályozást és világítást pedig egy prémium PolarPro Peter McKinnon Signature Edition Variable ND szűrő és egy Godox vaku garantálja. Az optikai fegyvertár rövidesen kiegészül a kompromisszummentes filmes álomlencsével, a Sigma Art series 35mm f/1.4-gyel is.
A stabilizáció és a precíz kameramozgások terén szintén nincs helye megalkuvásnak: kizárólag a Cullmann állványaira esküszöm, legyen szó a terepen használt, agilis monopodról, vagy a filmes felvételekhez elengedhetetlen, olajcsillapítású videófejjel szerelt masszív állványokról. A digitális utómunka és a nyersanyagok végső finomhangolása során pedig az új szoftveres bázisomra, a DxO PhotoLab 9 és a DxO FilmPack 8 párosára támaszkodom, amely kikezdhetetlenül zárja le a vizuális alkotófolyamatot.
Fények és formák: Lillafüredi magasságok
